Rád szabott otthon

Az otthonunk nemcsak lakóhely. Nem pusztán falak, bútorok, tárgyak és tárolóhelyek együttese, hanem az a tér, ahol nap mint nap élünk, pihenünk, regenerálódunk, alkotunk, kapcsolódunk, vendégeket fogadunk, emlékeket őrzünk, és új szokásokat alakítunk ki. Ideális esetben az otthonunk támogat bennünket. Segíti a mindennapi életünket, teret ad a kedvelt tevékenységeinknek, biztonságot nyújt, és lehetővé teszi, hogy jól érezzük magunkat benne.

Csakhogy az életünk folyamatosan változik. Más élethelyzetben költöztünk be, más családi állapotban rendeztük be a lakást, más volt a napirendünk, az erőnlétünk, a munkánk, a társasági életünk, a hobbink, az igényünk a csendre vagy éppen a kapcsolódásra. – Az otthon viszont sok esetben változatlan marad. Őrzi egy korábbi élethelyzet lenyomatát, miközben mi már másként élünk benne. Ezért érdemes időről időre feltenni a kérdést:

Az otthonom ma is azt az életet szolgálja, amit élni szeretnék?

Az otthon mint elsődleges rekreációs tér

A rekreációról (aktív időtöltésről , feltöltősédről) leginkább sportpályák, uszodák, kirándulások, kulturális programok, wellness szállodák vagy közösségi események jutnak eszünkbe. Pedig a legfontosabb rekreációs terünk legtöbbször a saját otthonunk.

Itt pihenünk meg egy hosszú nap után.
Itt olvasunk, kézimunkázunk, főzünk, barkácsolunk, zenét hallgatunk, kertészkedünk, beszélgetünk, tornázunk, vendégeket fogadunk.
Itt töltődünk újra testileg, lelkileg és szellemileg.

De vajon az otthonunk valóban segíti ezt?

Van kényelmes helyünk olvasni?
Elég jó a világítás a kézimunkához?
Átláthatóan el tudjuk helyezni az eszközeinket, fonalainkat, anyagainkat, könyveinket, szerszámainkat?
Van olyan tér, ahol jó leülni beszélgetni a vendégekkel?
Van biztonságos hely egy kis mozgásra, tornára, nyújtásra?
Kéznél vannak azok a tárgyak, amelyeket gyakran használunk?
Vagy inkább kerülgetünk, keresgélünk, hajolgatunk, pakolunk, alkalmazkodunk egy olyan térhez, amely már nem igazán rólunk szól?

A rád szabott otthon nem tökéletes lakást jelent. Nem magazinba illő enteriőrt, nem drága átalakítást, nem teljes felújítást. Hanem olyan otthont, amely figyelembe veszi, hogyan élsz ma.

Milyen élethelyzetre készült ez a lakás?

Amikor beköltöztünk, általában egy adott élethelyzethez igazítottuk a lkaásunkat. Lehet, hogy akkor még kisgyerekek éltek velünk. Lehet, hogy aktív munkás éveinket éltük. Lehet, hogy sok vendéget fogadtunk, vagy éppen alig voltunk otthon. Lehet, hogy más hobbink volt, más tárgyaink, más igényeink, más fizikai állapotunk. A lakás berendezése gyakranma is ezt az  akár évitzedekkel ezelőtti életet őrzi.

A gyerekek szobája megmarad régi funkciójában.
A tárolók megtelnek rég nem használt tárgyakkal.
A nappali nem a pihenést, hanem a felhalmozást szolgálja.
A konyha nem a kényelmes főzést, hanem a megszokásokat követi.
A fotel nem ott van, ahol jó lenne olvasni, hanem ott, ahol évtizedekkel ezelőtt helyet kapott.
A hobbiknak nincs saját, jól használható tere, ezért mindig elő kell pakolni, majd gyorsan el is kell tüntetni mindent.

Egy idő után nem mi használjuk szabadon a lakást, hanem a lakás régi rendje irányít – vagy észrevétlenül  korlátoz minket. Ez nem hiba. Természetes folyamat.
De érdemes észrevenni.

Milyen életet élünk benne ma?

A lakás-újragondolás egyik legfontosabb kérdése nem az, hogy „mit kell kidobni?”, hanem az, hogy: Mire szeretnék teret adni az életemben?

Több pihenésre?
Több alkotásra?
Több társas együttlétre?
Több mozgásra?
Több csendre?
Több átláthatóságra?
Több biztonságra?
Több könnyedségre?

• Ha szeretsz kézimunkázni, akkor nem mindegy, van-e ehhez megfelelő fény, kényelmes ülőhely, jól elérhető tároló, rendezett hely a fonalaknak, anyagoknak, eszközöknek.
• Ha szeretsz olvasni, nem mindegy, milyen a fotel, van-e lábtartó, megfelelő-e a világítás, jó helyen van-e az olvasósarok, odafér-e egy kis asztalka a könyvnek, szemüvegnek, teának.
• Ha szeretsz vendégeket fogadni, nem mindegy, van-e olyan tér, ahol valóban jó együtt lenni. Ahol nem kell szorongani, kerülgetni, kényelmetlenül ülni, állandóan pakolni.
• Ha szeretsz barkácsolni, szerelni, kertészkedni, befőzni vagy bármilyen kézi munkát végezni, nem mindegy, milyen magasságban vannak az eszközök, mennyit kell hajolni, emelni, nyújtózni, keresgélni.

A jó otthon nemcsak befogadja ezeket a tevékenységeket, hanem megkönnyíti és támogatja őket.

A hobbit is lehet testkímélően végezni

Egy hétvégén Kisszékelyben segítettünk bort palackozni. A 65 éves tulajdonossal együtt a palackokat mostam. Maga a feladat egyszerű volt: az üvegeket ki kellett venni a ládából, elmosni, száradni tenni, majd visszarakni. A probléma nem a feladattal volt, hanem az elrendezéssel. A palackos láda és az üvegmosó is a padlón volt. Ez azt jelentette, hogy minden egyes üvegnél többször kellett lehajolni: amikor kivettük a ládából, amikor elmostuk, amikor feltettük száradni, amikor leszedtük, majd amikor visszatettük a ládába. Háromszázötven üvegnél ez már nem apróság. Ez több száz felesleges hajolás, emelés és terhelő mozdulat. Végül felpolcoltam a ládákat, hogy legalább azokhoz ne kelljen minden alkalommal lehajolni. Már ez is sokat könnyített a munkán. De az üvegmosót is magasabbra kellett volna helyezni, hogy a tevékenység valóban ergonomikusabb, testkímélőbb legyen.

Ez a történet jól mutatja, hogy a környezet átgondolása nemcsak időskori biztonsági kérdés. Nemcsak kapaszkodókról, küszöbökről vagy csúszásmentes fürdőszobáról szól. Arról is szól, hogy amit szeretünk csinálni, azt tudjuk-e kényelmesen, örömmel és a testünket óvva végezni.

A rend nem ürességet jelent, hanem használható teret

A rendrakás, szelektálás vagy lomtalanítás sokakban ellenállást vált ki, mert úgy hangzik, mintha a múltunkat kellene kidobni. Pedig a jól végiggondolt otthonrendezés nem erről szól – Lehetőség a tér felszabadítására.

Lehetőség arra, hogy legyen helyünk a hobbinknak.
Lehetőség arra, hogy könnyebben megtaláljuk, amit keresünk.
Lehetőség arra, hogy szellősebb, áttekinthetőbb, élhetőbb legyen a lakás.
Lehetőség arra, hogy csökkenjen a botlás, elesés, kerülgetés kockázata.
Lehetőség arra, hogy a mindennapi mozdulatok kevesebb fáradsággal járjanak.
És lehetőség arra is, hogy bizonyos terhelő emlékek ne legyenek állandóan szem előtt.

Vannak tárgyak, amelyek örömet adnak, erőt, biztonságot, emléket, kapcsolódást.
És vannak tárgyak, amelyek már csak nyomasztanak, helyet foglalnak, bűntudatot keltenek, vagy egy olyan életszakaszhoz kötnek, amelyből már továbbléptünk.

A lakás-újragondolás nem arról szól, hogy mindenből kevesebb legyen.

Hanem arról, hogy abból legyen több hely, ami ma valóban fontos.

Biztonság, kényelem, öröm — ugyanannak a térnek a részei

Az idősbarát vagy RÁNK SZABOTT otthon nem steril, rideg, kórházi jellegű környezet. Éppen ellenkezőleg: meleg, személyes, élhető és használható.

A biztonság nem különül el az örömtől.
A kényelem nem luxus.
Az átláthatóság nem merev rendmánia.
Az ergonómia nem bonyolult szakmai fogalom, hanem nagyon egyszerű kérdés: Könnyíti vagy nehezíti ez a tér a mindennapjaimat?

Ha valamiért mindig le kell hajolni, pedig lehetne derékmagasságban is, akkor érdemes változtatni.
Ha rossz fényben végzünk aprólékos munkát, érdemes jobb világítást kialakítani.
Ha a kedvenc tevékenységünkhöz mindig fél órát kell pakolni, érdemes saját helyet adni neki.
Ha a vendégfogadás öröm helyett stressz, érdemes újragondolni a társas együttlét terét.
Ha a lakás tele van kerülendő akadályokkal, érdemes felszabadítani a közlekedőutakat.

Sokszor nem nagy átalakításokra van szükség, hanem néhány pontos felismerésre és apró, de jól irányzott változtatásra.

Mit érdemes végiggondolni?

A rád szabott otthon kialakítása nem a bútorokkal kezdődik, hanem kérdésekkel.

Milyen életet szeretnék élni ebben az otthonban a következő években?
Milyen tevékenységek adnak nekem örömet?
Hol tudok igazán pihenni?
Van-e helyem alkotni, olvasni, kézimunkázni, barkácsolni, mozogni?
Milyen tárgyakat használok gyakran, és ezek könnyen elérhetők-e?
Mihez kell túl sokat hajolni, emelni, nyújtózni?
Melyik helyiségben fáradok el feleslegesen?
Hol gyűlik össze mindig a rendetlenség, és miért pont ott?
Melyik tárgy segít, és melyik akadályoz?
Melyik emlék ad erőt, és melyik terhel?

Ezekre a kérdésekre nincs egyetlen jó válasz. Minden otthon más, mert minden ember más. Ezért fontos, hogy a lakást ne általános szabályok szerint alakítsuk, hanem a benne élő ember élethelyzetéhez, szokásaihoz, örömeihez, fizikai állapotához és terveihez igazítsuk.

Az otthon akkor jó, ha ránk van szabva

A jó otthon nem attól jó, hogy tökéletes.
Nem attól, hogy minden új benne.
Nem attól, hogy hibátlanul rendezett.
Nem attól, hogy megfelel valamilyen külső elvárásnak.

A jó otthon attól jó, hogy támogat TÉGED, aki benne élsz.

Van benne hely a pihenésnek.
Van benne hely az alkotásnak.
Van benne hely a társas együttlétnek.
Van benne hely a mozgásnak.
Van benne hely az emlékeknek — de nem a jelen rovására.
És van benne annyi szabadság, hogy az otthonodne akadályozzon, hanem segítsen a mindennapokban.

A rád szabott otthon nem egyszerűen rendezettebb lakás. Hanem élhetőbb, biztonságosabb, áttekinthetőbb és örömtelibb élettér. Olyan otthon, amely nemcsak őrzi a múltat, hanem helyet ad a jelennek is.

Gondold végig: az otthonod ma téged szolgál — vagy még egy régi élethelyzetedhez igazodik?

Ha úgy érzed, hogy a lakásodban több lehetőség van, mint amit most ki tudsz használni, érdemes új szemmel ránézni a tereidre. Nem feltétlenül nagy felújításra van szükség. Lehet, hogy elég néhány jól átgondolt változtatás: jobb fény, kényelmesebb munkamagasság, felszabadított sarok, átláthatóbb tárolás, biztonságosabb közlekedőút, vagy egy régóta halogatott döntés néhány tárgyról. Az otthon akkor kezd igazán működni, amikor nemcsak benne élünk, hanem tudatosan magunkhoz is igazítjuk.

Ha úgy érzed, jó lenne kívülről is ránézni az otthonodra, keress bátran. Segítek megtalálni, hogyan lehet élhetőbb, átláthatóbb és biztonságosabb.