A 350 borospalack tanulsága: a hobbit is lehet ergonómikusan csinálni

avagy egy szeretett tevékenység is válhat feleslegesen fárasztóvá, ha a környezet nincs hozzánk igazítva.

A hétvégén Kisszékelyben segítettünk bort palackozni. Szép, közösségi, jó hangulatú munka volt, olyan tevékenység, amelyben benne van a természet, a kézzel végzett munka öröme, a hagyomány és az együttlét. Én a 65 éves tulajdonossal a palackokat mostam. A feladat első ránézésre egyszerű volt: az üveget ki kellett venni a ládából, elmosni, feltenni száradni, majd később visszatenni a ládába.

A probléma nem is a feladattal volt, hanem az elrendezéssel: A palackos láda és az üvegmosó is a padlón volt. Ez azt jelentette, hogy minden egyes üvegnél újra és újra le kellett hajolni: amikor kivettük a ládából, amikor elmostuk és feltettük száradni, amikor leszedtük, majd amikor visszatettük a ládába. Egy-két üvegnél ez talán fel sem tűnik. Tíz üvegnél még legyintünk rá. De háromszázötven üvegnél már egészen más a helyzet. Ott már nem apró kényelmetlenségről van szó, hanem több száz felesleges hajolásról, emelésről, fordulásról és terhelő mozdulatról.

Végül felpolcoltam a ládákat, hogy legalább azokhoz ne kelljen minden alkalommal mélyre hajolni. Már ez is sokat könnyített a munkán. De közben végig azt éreztem: az üvegmosót is magasabbra kellene helyezni, hogy a munka valóban kényelmesebb, gerincbarátabb és ergonomikusabb legyen.

Nem mindig a tevékenység fárasztó — néha a környezet az

Sokszor azt gondoljuk, hogy azért fáradunk el, mert „már nem bírjuk úgy”, „ez korral jár”, „nehéz a munka”, vagy „ilyen ez a ház körüli tevékenység”. Pedig gyakran nem maga a tevékenység a fő gond, hanem az, ahogyan végezzük:

• Rossz magasságban vannak az eszközök.
• Túl sokat kell hajolni.
• Túl messzire kell nyúlni.
• Nincs elég fény.
• Mindig elő kell pakolni, majd gyorsan el kell tüntetni mindent.
• A gyakran használt tárgyak nincsenek kéznél.
• A munkafelület túl alacsony, túl magas, túl zsúfolt vagy rossz helyen van.

Ettől ugyanaz a tevékenység sokkal fárasztóbbá válik, mint amennyire szükségszerűen lennie kellene. Pedig a jó környezet nem elveszi a munka vagy a hobbi örömét, hanem segít abban, hogy tovább, könnyebben, biztonságosabban és jobb érzéssel tudjuk csinálni azt, amit szeretünk.

A hobbit is érdemes magunkhoz igazítani

Sokan hiszik az otthon újragondolásánál, hogy az valami nagy, komoly átalakítás. Kapaszkodók, küszöbök, csúszásmentesítés, fürdőszoba, közlekedőutak. Ezek valóban fontosak. De az otthon használhatósága nem csak a balesetmegelőzésről szól. Legalább ennyire fontos az is, hogy a lakás segítse azokat a tevékenységeket, amelyek örömet adnak.

Ha szeretsz kézimunkázni, nem mindegy, van-e elég fény, kényelmes ülőhely, jól elérhető tároló a fonalaknak, anyagoknak, eszközöknek.
Ha szeretsz olvasni, fontos, hogy milyen a fotel, van-e lábtartó, megfelelő-e a világítás, odafér-e egy kis asztal a könyvnek, szemüvegnek, teának.
Ha szeretsz vendégeket fogadni, akkor legyen olyan tér, ahol valóban jó együtt lenni. Nem csak leülni valahogy, hanem kényelmesen beszélgetni, enni, kávézni, kapcsolódni.
Ha szeretsz barkácsolni, szerelni, befőzni, kertészkedni vagy bort palackozni, gondold végig, milyen magasságban dolgozol, mennyit kell emelned, hajolnod, fordulnod, keresgélned.

A kedvelt tevékenységeinknek is jár a jó tér. Nem luxusból. Hanem azért, mert ezek tartanak életben minket: testileg, lelkileg, szellemileg.

A rend itt nem ürességet jelent, hanem használható teret

A lakás újragondolása sokszor együtt jár rendrakással, szelektálással, lomtalanítással is. De ennek nem az a lényege, hogy minél kevesebb tárgyunk legyen. A lényeg az, hogy legyen hely annak, ami ma Neked fontos: a hobbidnak, a pihenésnek, a mozgásnak, vendégeknek,  biztonságos közlekedésnek, a mindennapi mozdulatoknak. Amikor felszabadítunk egy sarkot, egy asztalt, egy polcot vagy egy egész helyiséget, akkor nemcsak tárgyakat rendezünk át. Életteret nyerünk vissza. A szellősebb, átláthatóbb lakás nemcsak szebb. Könnyebb benne élni. Kevesebb a kerülgetés, kevesebb a keresgélés, kisebb a botlásveszély, egyszerűbb elővenni azt, amit szeretünk használni.

És néha az is fontos, hogy bizonyos tárgyak már ne tartsanak minket egy régi, terhelő élethelyzetben. Vannak emlékek, amelyek erőt adnak. És vannak, amelyek már inkább nyomasztanak. A lakás-újragondolás abban is segíthet, hogy eldöntsük: minek van még helye a jelenünkben, és mi az, amitől könnyebb lenne továbblépni.

Az otthonunknak velünk együtt kellene változnia

Amikor beköltözünk egy lakásba vagy házba, egy adott élethelyzetre rendezkedünk be. egy adott családi állapotban, pillanatnyi erőnléttel, munkával, szokásokkal és tervekkel. Aztán telnek az évek. A gyerekek felnőnek. A munkahelyi ritmus megváltozik. Több időt töltünk otthon. Más lesz fontos. Új hobbik jelennek meg. A testünk és a képességeink is megváltoznak. Több fényre, nagyobb rendre, kényelmesebb ülésre, jobb tárolásra, biztonságosabb mozgástérre lehet szükségünk.

De a lakás gyakran ugyanúgy marad. Őrzi egy régi élethelyzet rendjét, miközben mi már másként élünk benne. Ezért érdemes időnként új szemmel ránézni az otthonunkra, és megkérdezni: Ez a tér ma is engem szolgál?

Nem nagy felújítással kezdődik

A rád szabott otthon nem feltétlenül jelent teljes átalakítást, új bútorokat vagy nagy költséget. Néha elég egy ládát magasabbra tenni. Egy lámpát jobb helyre rakni. Egy fotelt az ablak közelébe húzni. Egy ritkán használt tárgyat máshová tenni. Egy polcot felszabadítani a hobbinknak. Egy szőnyeget rögzíteni vagy elvenni az útból. Egy kis asztalt odatenni, ahol olvasni szoktunk. Egy munkafelületet kényelmesebb magasságba emelni. A lényeg nem az, hogy minden tökéletes legyen. Hanem az, hogy észrevegyük: a környezetünk vagy segít minket, vagy feleslegesen terhel.

A 350 palack után

A palackmosás végére nemcsak az üvegek lettek tiszták, hanem egy gondolat is nagyon világossá vált bennem:

A testünket nemcsak akkor óvjuk, amikor tornázunk, pihenünk vagy orvoshoz megyünk. Akkor is, amikor jól szervezzük meg a mindennapi tevékenységeinket. Amikor nem hajolunk le négyszer feleslegesen minden egyes üvegért. Amikor nem rossz fényben kézimunkázunk. Amikor nem kényelmetlen fotelben olvasunk. Amikor nem kerülgetjük évek óta azt, amire már nincs szükségünk. Amikor nem mondjuk azt mindenre, hogy „jó ez így”, ha valójában már rég nem jó. A jó otthon nem tökéletes otthon. A jó otthon ránk szabott otthon. Olyan tér, amely támogatja a pihenést, az alkotást, a társas együttlétet, a biztonságot — és azt az életet, amit ma szeretnénk élni.

Szeretnéd új szemmel végignézni az otthonodat?

A „Rád szabott otthon” oldalon összegyűjtöttem, hogyan lehet a lakást úgy újragondolni, hogy jobban szolgálja a pihenést, az alkotást, a társas együttlétet és a biztonságot.

Tovább a Rád szabott otthon oldalra