Ahogy életünk előrehalad, egyre többen érezzük meg: a valódi kapcsolatok jelentik a legnagyobb erőforrást. Ez különösen igaz időskorban, amikor a társadalmi szerepeink átrendeződnek, a munkából visszavonulunk, és sok esetben a családi dinamika is megváltozik. De vajon miért olyan létfontosságú a közösség időskorban? És hogyan hat ez az egészségünkre, jólétünkre?

A magány nemcsak lelki teher – egészségi kockázat is

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2023-as jelentése szerint a társas kapcsolatok hiánya ugyanolyan mértékben növeli a korai halálozás kockázatát, mint a dohányzás vagy az elhízás. A tartós elszigeteltség akár 29%-kal növelheti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint 32%-kal a stroke kialakulásának kockázatát. Egy 2020-ban megjelent, 70 tanulmányt feldolgozó metaanalízis (Holt-Lunstad et al.) pedig arra jutott, hogy a szociális izoláció és magányosság az Alzheimer-kór kialakulásának egyik kockázati tényezője is lehet.

Közösségben tovább élünk – és jobban élünk

Nemcsak a fizikai egészség, hanem a mentális jóllét és az önértékelés is szoros összefüggésben van a közösségi aktivitással. Az aktív, kapcsolatokban gazdag idősek körében alacsonyabb a depresszió aránya, ritkább az öngyilkossági gondolat, és gyakoribb az optimista jövőkép.

A KSH 2018-as „Időskorúak életminősége” című kutatása szerint azok az idősek, akik rendszeresen részt vesznek közösségi programokon, akár 20–30%-kal jobb szubjektív életminőséget érzékelnek, mint a társas kapcsolatoktól elszigetelt kortársaik.

Nem minden közösség közösség – megújulásra van szükség

Sokan úgy gondolják, hogy „ott vannak a nyugdíjasklubok”, tehát minden rendben. A valóság azonban ennél árnyaltabb. A hagyományos nyugdíjasklubok többsége – amelyek még az 1980-as, 90-es években alakultak – nem mindig felelnek meg a mai 60–70 éves generáció elvárásainak. A mostani és jövőbeni nyugdíjasok  ugyanis aktívabbak, tanulni, alkotni szeretnének, sok esetben sportolnak, utaznak, önkénteskednek,dolgoznak vagy vállalkoznak. Ezért a tematikus, tevékenységalapú kluboké a jövő. Ilyenek lehetnek például:

• kreatív műhelyek (pl. kárpitozás, kézművesség, digitális fotózás),

• mozgásközpontú csoportok (nordic walking, tánc, szenior jóga),

• önkéntes közösségek,

• környezetvédő vagy kertészkedő klubok,

• digitális tanulócsoportok (internethasználat, AI, okoseszközök).

A kulcs: ne a kor határozza meg a tevékenységet – hanem a tevékenység adjon új identitást a kornak.

Nem csak barátokat, hanem értelmet is ad

Az időskori közösségek nemcsak társas kapcsolódást jelentenek, hanem lehetőséget az értelmes életre, hasznosság megélésére, fejlődésre is. A japán Okinawa-szigetén élő, világszerte híres „szuperidősek” egyik közös jellemzője éppen ez: aktív közösségi életet élnek, ahol a napi tevékenységeiknek célja és értelme van. A „valahová tartozás” érzése és a „még számítok” tapasztalata alapvető emberi szükséglet – különösen időskorban.

Mi is lehetünk katalizátorok

A közösségek nem öröklöttek, hanem teremthetők. Ha nincs a környezetedben hozzád illő klub vagy társaság, nem kell beérned egy „régi típusú” nyugdíjasklubbal. Egy új ötlet, néhány hasonló gondolkodású ember, és máris születhet egy új, kortárs, élő közösség.

Az idosbarat.hu platform éppen ezért jött létre: hogy ötletet, módszert, társat, lehetőséget adjon azoknak, akik építeni szeretnének. Legyen az tematikus klub, időslátogató csoport, vagy helyi programsorozat.

A jövő közösségei aktívak, színesek és befogadóak

A közösség: életbiztosítás – emberi formában.
Érdemes időskorban is keresni, alakítani, újjáépíteni. Mert ha jó helyen vagyunk, jó emberek között – az évek nem súlyt, hanem erőt jelentenek.