Sokan szeretnénk idős korunkban is a saját otthonunkban élni, magunk dönteni a dolgainkról, eljutni oda, ahová szeretnénk, és csak annyi segítséget igénybe venni, amennyire valóban szükségünk van. De vajon készülünk is erre – vagy csak reméljük, hogy így lesz?

Amikor az idősödésre való felkészülésről beszélünk, általában az egészségre és a pénzügyi biztonságra gondolunk. Pedig az, hogy meddig tudunk önállóan élni, ennél jóval több mindenen múlik. Lehet valaki egészséges, mégis nehezen boldogulhat egy rosszul kialakított lakásban. Lehet saját autója, de mi történik, ha egyszer már nem szeretne vagy nem tud vezetni? És hiába van okostelefonja, ha az online ügyintézéshez, időpontfoglaláshoz vagy útvonaltervezéshez mindig más segítségére szorul. Az önállóság sok apró feltételből épül fel – és ezek jelentős részére előre is fel lehet készülni.

A hosszú életre nemcsak egészségileg kell felkészülni

A Massachusetts Institute of Technology AgeLabje és a John Hancock egy olyan felmérési rendszert dolgozott ki, amely azt vizsgálja, mennyire vagyunk felkészülve a hosszabb életre. Nem pusztán az egészséget nézik. Nyolc területet vizsgálnak: egészség, pénzügyek, gondozás, otthon, mindennapi tevékenységek, közösség, élethelyzet-változások és társas kapcsolatok. Az amerikai felmérés résztvevői átlagosan mindössze 60 pontot értek el a lehetséges 100-ból. Az amerikai eredmények természetesen nem vetíthetők rá automatikusan a magyar helyzetre. A mögöttük álló gondolat viszont nálunk is fontos: nem elég azt remélni, hogy sokáig önállóak maradunk. Érdemes végiggondolni, mi kell ehhez.

1. Megvan-e a testedben az önállósághoz szükséges erő?

Nemcsak az számít, milyen betegségeink vannak, hanem az is, mire képes a testünk a hétköznapokban. Fel tudunk állni könnyedén egy székről? Tudunk biztonságosan lépcsőzni? Elbírjuk a bevásárlást? Meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat? Képesek vagyunk hosszabb távot gyalogolni? Az izomerő, az állóképesség és az egyensúly nem sportolói kérdés. Ez az önállóság nélkülözhetetlen feltétele. Ezért a rendszeres mozgásba való befektetés egyben a későbbi önállóságunkba való befektetés is.

2. Az otthonod akkor is megfelelő lesz, ha változnak a képességeid?

A legtöbben a jelenlegi életünkhöz alakítjuk az otthonunkat. Ritkábban tesszük fel a kérdést: jó lesz-e ugyanez a lakás tíz vagy húsz év múlva is?
Egy rosszul megvilágított lépcső, magas kádperem, csúszós burkolat vagy nehezen elérhető szekrény ma még csak kényelmetlenség lehet. Később viszont akadállyá válhat. Az idősbarát otthon nem „öreges” lakás. Olyan környezet, amely segít abban, hogy minél tovább magunk intézhessük a saját életünket. És sok változtatást jóval egyszerűbb akkor megtenni, amikor még nincs rá feltétlenül szükség.

3. Mi történne, ha valami holnaptól másképp működne?

Az önállóság nem azt jelenti, hogy mindent egyedül kell megoldanunk. Sokkal inkább azt, hogy mi tudjuk megszervezni a saját életünket és mi dönthetünk róla. Érdemes ezért néha feltenni néhány egyszerű kérdést: Mi történne, ha néhány hónapig nem vezethetnék? Hogyan jutnék el bevásárolni, orvoshoz vagy programokra? Kit hívnék, ha segítségre lenne szükségem? Tudom-e, milyen helyi szolgáltatásokat vehetek igénybe?
A jó B terv nem pesszimizmus – Szabadságot ad.

4. Digitálisan is önálló vagy?

A digitális tudás ma már nem egyszerű kényelmi kérdés. Bankolás, ügyintézés, időpontfoglalás, jegyvásárlás, útvonaltervezés, kapcsolattartás, egészségügyi információk – életünk egyre nagyobb része kerül az online térbe. Nem kell minden új alkalmazást ismerni. De fontos, hogy azokat a digitális eszközöket magabiztosan tudjuk használni, amelyek segítenek önállóan intézni a saját dolgainkat. És legalább ilyen fontos tudni, kitől kérhetünk megbízható segítséget, ha elakadunk.

5. Van körülötted működő kapcsolati háló?

Az, hogy valaki egyedül él, nem jelenti azt, hogy magányos. Az önállóság szempontjából viszont fontos, hogy legyenek működő kapcsolataink. Van kinek telefonálni, ha segítségre van szükségünk? Vannak emberek, akikkel rendszeresen találkozunk? Tartozunk valamilyen közösséghez? És mi magunk jelen vagyunk-e mások életében? A jó kapcsolati háló nemcsak biztonságot jelent. A közös mozgás, tanulás, önkéntesség vagy közösségi programok abban is segítenek, hogy továbbra is aktív szereplői maradjunk a saját környezetünknek.

6. Beszéltél már arról, mi legyen, ha egyszer segítségre lesz szükséged?

Ez az egyik legkönnyebben halogatott téma. Pedig nem mindegy, hogy egy váratlan helyzetben nekünk van elképzelésünk arról, mit szeretnénk, vagy másoknak kell helyettünk kitalálniuk. Kitől fogadnánk el segítséget? Mit szeretnénk minél tovább saját magunk intézni? Maradnánk-e az otthonunkban? Milyen változtatásokra lenne ehhez szükség? A felkészülés nem azt jelenti, hogy rossz dolgokra számítunk. Azt jelenti, hogy minél tovább szeretnénk megtartani a döntés lehetőségét – az önrendelkezést.

7. Pénzügyileg felkészültél a hosszabb életre?

A hosszabb életnek költségei is vannak. Nemcsak az számít, mennyi megtakarításunk van. Érdemes arra is gondolni, hogy később kerülhet pénzbe az otthon átalakítása, segítség igénybevétele, közlekedés vagy olyan szolgáltatások, amelyeket ma még magunk végzünk el. Nem kell minden jövőbeni kiadást előre kiszámítani. De sokkal jobb választási helyzetben vagyunk, ha ezekre a lehetőségekre nem először akkor gondolunk, amikor már nincs időnk felkészülni rájuk.

8. Tudsz-e változtatni, amikor az élet változik?

Nyugdíjba vonulás. Költözés. Egy társ elvesztése. Egészségi változás. A vezetés abbahagyása. Új technológiák. Az élet idősebb korban sem áll meg. Ezért az önállósághoz nemcsak fizikai és pénzügyi tartalékokra van szükségünk, hanem alkalmazkodóképességre is. Talán az egyik legfontosabb kérdés: ha valami már nem működik úgy, ahogy eddig, tudok-e másik megoldást keresni?

És te mennyire vagy felkészülve?

Nem kell mind a nyolc területen tökéletesen állni. Érdemes inkább azt megnézni:

• Mi működik már most jól?
• Hol van egy gyengébb pont?
• És mi az az egyetlen dolog, amin már most változtathatnék?

Lehet ez rendszeres erősítő mozgás. Egy veszélyes fürdőszoba átalakítása. Az online ügyintézés megtanulása. Új közösség keresése. Vagy egyszerűen egy beszélgetés arról, hogyan szeretnénk élni tíz-húsz év múlva.

Az önálló idősödés nem idős korban kezdődik

Sokszor csak akkor kezdünk az önállóság megőrzéséről gondolkodni, amikor valamit már elveszítettünk belőle. Pedig éppen akkor van a legtöbb lehetőségünk, amikor még jól vagyunk, aktívak vagyunk és szabadon változtathatunk. Az önálló életre való felkészülés nem arról szól, hogy féljünk attól, mi lesz velünk. Arról szól, hogy minél tovább mi dönthessük el, hol, hogyan és milyen életet szeretnénk élni. És ezt érdemes időben elkezdeni.

Forrás és szakmai háttér: a cikk kiindulópontját a John Hancock és az MIT AgeLab hosszú életre való felkészültséget vizsgáló megközelítése adta, amely nyolc életterület együttes vizsgálatára épül. Az Idősbarát önfelmérő saját edukációs eszköz; nem a kutatók mérőeszközének magyar változata és nem minősül validált egészségügyi tesztnek.

Melyik területen érdemes neked először lépned?

🏠 Szeretném hosszú távon is biztonságosan használni az otthonomat → Idősbarát Lakás

🚶 Szeretném megőrizni az erőmet és az egyensúlyomat → Mozgás és esésprevenció

📱 Szeretnék magabiztosabban eligazodni a digitális világban → Digitális tudás az önálló élethez