Mit jelent egészségesen megöregedni? Azt, hogy 70–80 évesen sincs semmilyen betegségünk? Hogy ugyanúgy bírjuk a terhelést, mint harmincévesen? Vagy hogy mindenáron fiatalosnak kell maradnunk? A WHO, az Egészségügyi Világszervezet ennél jóval életszerűbben közelíti meg az egészséges öregedést.
Az egészséges öregedés nem azt jelenti, hogy valaki betegség nélkül él. Sokkal inkább azt, hogy képes megőrizni azokat a képességeit, amelyek lehetővé teszik számára, hogy olyan életet éljen, amelyet értékesnek tart.
Ez fontos különbség. Lehet valakinek magas vérnyomása, ízületi problémája, halláscsökkenése vagy más krónikus betegsége, miközben önálló, aktív, kapcsolatokat ápol, döntéseket hoz, tanul, mozog és részt vesz a közösség életében.
Nem az a kérdés, hány éves vagy – hanem hogy mire vagy képes
A WHO az egészséges öregedés középpontjába az úgynevezett funkcionális képességet állítja. Ez egyszerűbben azt jelenti: képes vagyok-e megtenni mindazt, ami számomra fontos? A WHO öt nagy területet emel ki. Az egészséges öregedés szempontjából fontos, hogy az ember lehetőség szerint képes legyen:
- kielégíteni az alapvető szükségleteit;
- tanulni, fejlődni és döntéseket hozni;
- mozogni és helyet változtatni;
- kapcsolatokat kialakítani és fenntartani;
- részt venni, hozzájárulni a család, a közösség és a társadalom életéhez.
Vagyis nem pusztán azt kell néznünk, hogy mit mutat egy laboreredmény. Az is számít, hogy el tudok-e menni bevásárolni. Fel tudok-e szállni a buszra. Találkozom-e másokkal. Tudok-e dönteni a saját ügyeimben. Van-e olyan tevékenység az életemben, amelyben szükség van rám. Képes vagyok-e eljutni oda, ahová szeretnék. Ezek legalább annyira részei az egészségnek idősebb korban, mint az orvosi leletek.
Két dolog együtt határozza meg, hogyan öregszünk
A WHO szerint funkcionális képességeinket nem lehet kizárólag a testünk állapotából megérteni. Két nagy tényező találkozik egymással. Az egyik az úgynevezett belső kapacitásunk: mindazok a fizikai és mentális képességek, amelyekkel rendelkezünk. Ide tartozik például a járás, az izomerő, a gondolkodás, az emlékezet, a látás vagy a hallás.
A másik pedig a környezet, amelyben élünk. És ez utóbbit hajlamosak vagyunk alábecsülni. A környezet nemcsak a lakásunkat jelenti. Ide tartozik a lakókörnyezet, a közlekedés, a család, a barátok, a közösségek, az egészségügyi és szociális szolgáltatások, de még azok a társadalmi attitűdök is, amelyekkel az idősebb emberek találkoznak.
Ugyanaz az ember – két teljesen különböző élet
Képzeljünk el egy idős embert, akinek már bizonytalanabb a járása. Ha egy lift nélküli harmadik emeleten lakik, a bolt messze van, rossz a tömegközlekedés, a környéken nehéz biztonságosan gyalogolni, és alig találkozik másokkal, akkor a mozgásképességének kisebb romlása is komolyan beszűkítheti az életét. Ugyanez az ember egy akadálymentesebb lakásban, kapaszkodókkal, megfelelő közlekedéssel, közeli üzletekkel és olyan közösséggel, ahol van kihez és van miért elindulnia, sokkal hosszabb ideig maradhat önálló. Nem változott meg az ember. Megváltozott a környezet, amelyben a képességeit használhatja. Ez az egyik legfontosabb gondolat az egészséges öregedésben. Nem minden feladatot az idősebb embernek kell „megoldania”. A környezetet is hozzá lehet igazítani az emberhez.
Nincs olyan, hogy „tipikus idős ember”
A WHO külön is hangsúlyozza az időskor rendkívüli sokféleségét. Két azonos életkorú ember fizikai és szellemi állapota között óriási különbség lehet. Egyes 80 éves emberek fizikai és mentális képességei kedvezőbbek lehetnek jóval fiatalabb emberekénél, mások ugyanebben az életkorban már jelentős segítséget igényelhetnek a mindennapi élethez. Ezért az életkor önmagában meglehetősen kevés információt mond el valakiről. A „70 éves”, „80 éves” vagy „idős” címke mögött teljesen különböző emberek vannak, eltérő egészségi állapottal, életúttal, képességekkel, vágyakkal, lehetőségekkel és célokkal. Az egészséges öregedés ezért nem lehet mindenkinek ugyanaz a recept.
Az egészséges öregedést egész életünkben alakítjuk
Az időskori állapotunk nem hatvanöt éves korunkban kezd kialakulni. Évtizedek tapasztalatai, életmódja, betegségei, társadalmi és anyagi lehetőségei, munkája, kapcsolatai és környezete rakódnak egymásra. A WHO szerint az időskorban tapasztalható különbségek jelentős része az élet során felhalmozódó előnyök és hátrányok következménye. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy bizonyos életkor után már nincs mit tenni. Éppen ellenkezőleg. Minden életkorban van lehetőségünk arra, hogy valamit javítsunk a saját működésünkön vagy a környezetünkön.
Lehet izomerőt fejleszteni. Egyensúlyt gyakorolni. Biztonságosabbá tenni a lakást. Kezelni egy hallásproblémát. Új közösséget keresni. Tanulni valamit. Új szerepet vállalni. Rendszeresebben találkozni másokkal. Segítséget kérni ott, ahol arra szükség van. Nem feltétlenül az a cél, hogy minden változást megállítsunk. A cél az, hogy minél tovább megőrizzük annak lehetőségét, hogy a saját életünket élhessük.
Az egészség több, mint fizikai állapot
Az egészséges öregedés ezért jóval több a rendszeres testmozgásnál és a megfelelő táplálkozásnál – még akkor is, ha mindkettő rendkívül fontos.
- Szükségünk van társas kapcsolatokra.
- Szükségünk van szellemi kihívásokra.
- Szükségünk van biztonságos és használható környezetre.
- Szükségünk van arra, hogy legyenek döntési lehetőségeink.
- És arra is, hogy legyenek szerepeink, céljaink, feladataink – hogy továbbra is érezzük: van helyünk és dolgunk a világban.
Talán ezért érdemes az egészséges öregedés kérdését nem úgy feltenni, hogy: „Mit kell tennem, hogy ne öregedjek meg?” Hanem inkább így: „Mi fontos nekem, és mire van szükségem ahhoz, hogy ezt minél tovább megtehessem?” Ez már nem az öregedés elleni harcról szól. Hanem arról, hogyan lehet az előttünk álló éveket a lehető legnagyobb önállósággal, biztonsággal, kapcsolódással és tartalommal megélni.
Forrás: World Health Organization – Healthy ageing and functional ability.
